A tangó a legnagyobb kerítő

Az Óbudai Nyár visszatérő közönsége számára már nem meglepetés, hogy ahogy a nyitó koncertet, úgy az zárót is az Óbudai Danubia Zenekar játssza a Fő téren. Mint ahogy arra is bizton számíthatunk, hogy mindig van a tarsolyukban valami mesés meglepetés, amivel évről évre megörvendeztetik a hűséges látogatókat.

 Idén nem érték be ennyivel, mert bőséges habbal látták el a tortát a vendégművészek szerepeltetésével. S bár minden komoly és könnyűzenei produkció igyekszik lépést tartani a kihívással, amit a világháló jelent, rájuk hatványozottan is jellemző, hogy fiatalos bátorsággal, zenei profizmussal és kifogyhatatlan ötletekkel teszik még vonzóbbá a repertoárt. S, ha ehhez még hozzáadjuk a kétségtelen tényt, hogy a szabadtéri fellépések eleve hordoznak magukban egyfajta szabadságot, virtuozitással vegyes könnyedséget, akkor még egyértelműbb, hogy ott a helyünk!

 Ács Péter az ÓDZ ügyvezetője többet is elárul a pénteki koncertről.

– A tangó jó ideje jelen van a zenekar és az óbudaiak életében, s mindig inspirálóan hat, ha új színt vihetünk a repertoárba. A záró koncerten egy romantikus tangóestet kínálunk a nézőknek, s túl azon, hogy ezzel a műfajjal kilépünk a komfortzónánkból egy fantasztikus vendégünk is lesz Timoteo „Dino” Saluzzi személyében. A 82 éves bandoneón művész, a műfaj doyenje, 68 éve áll a színpadon, s igazán autentikus művésze a hangszerének és a műfajnak is. Ezúttal ne a show elemekkel tarkított tangóra számítson a közönség, hanem a már-már népzenei tisztaságú, klasszikus tangóra, melyet remek módon fűszerez majd a megszólalás és hangszerelés mely a Dino Saluzzi Band és az Óbudai Danubia Zenekar „házasságából” születik. Az már az előzetes egyeztetések alatt is kiderült, hogy a maximalizmust, az igényességet tartják szem előtt, s ezzel is azt kívánják elérni, hogy a közönség tiszta forrásból ismerhesse meg a kultúrájukra oly jellemző, értékes zenét. Nekünk egyszerre lesz kihívás és motiváció, hogy közösen állhatunk színpadra az argentin tangó legavatottabb képviselőjével és zenekarával.

S lesz még egy meglepetés, mert az előzetes hírekkel ellentétben ezúttal Báthori Lóránt vezényli a zenekart. A tehetséges fiatal dirigens nem először dolgozik velünk.

– A zenészek szívesen lépnek fel több formációban, mert azt vallják, hogy ezáltal új lendületet kapnak, új színekkel gazdagodik a művészetük. A karnagyok is ezt az elvet vallják?

– Én mindenképpen, mert a tapasztalataim is azt igazolják, hogy ezek a vendégszereplések frissen tartják az embert és megtanítják sok új dologra is –feleli Bátori Lóránt, majd így folytatja:

– Én amúgy is szívesen megyek szembe a megszokással, ha úgy érzem, hogy szakmai szempontból profitálhatok belőle. Az Óbudai Danubia Zenekarral kimondottan szeretek együtt dolgozni, mert még ott lobog bennük a hév, ami a fiatal korosztályt jellemzi, de már komoly tudással párosul, s ez nagyon is szinkronban van az én elképzeléseimmel is. Úgy érzem, hogy mindannyian felvillanyozódunk a lehetőségtől, s ha afféle „vadvízi evezés” részesei lehetünk, akkor nem a szelíd folyót választjuk. Márpedig itt minden adott ehhez. Igazi crossover produkció, ahol összesimul a könnyű és a komolyzene. Bár az igazat megvallva Dino Saluzzi esetében a könnyűzene nem igazán fedi a valóságot, hiszen ő, és a vele érkező zenekara az argentin tangó tradicionális, népzenei tisztaságú változatát játsszák, nem az erotikától túlfűtött színpadi show zenei vonulatát.

– Vendégkarmesterként nagy kihívás egy ilyen produkciót vezényelni?

– Igen, de cserébe védi az embert attól, hogy elkényelmesedjen, idő előtt megcsontosodjon, s én szeretem a kihívásokat. Már a pályám is úgy indult, hogy igyekeztem több dologban is kipróbálni magam, hogy megtaláljam a habitusomnak, érdeklődésemnek leginkább megfelelő helyet. Először ütős, jazzdobos szakon végeztem, s csak ezután köteleztem el magam komolyzene mellett, s szereztem diplomát karmesterként is. Ez a kettős érdeklődés máig jelen van az életemben, s sok izgalmas élménnyel, koncerttel gazdagítja a pályámat, mert az énekesek számára is egyfajta mérföldkő a pályájukon, ha szimfonikus zenekarral állhatnak a színpadra. Maga a műfaj, a crossover is egy heavy metal zenekar, a Metallica nevéhez fűződik. Ők készítettek először 1991-ben egy olyan lemezt, melyen szimfonikus zenekarral szerepeltek együtt. Ez a Fekete lemez máig kuriózumnak számít.

A crossover koncertekben az a jó, hogy általuk olyan közönséghez is eljut mindkét műfaj, akik addig csak az egyiknek voltak elkötelezett hívei, s közben az előadók is töltekeznek ebből. Mi is nagy várakozással nézünk elébe, mert a Dino Saluzzi Band összetett jazzt játszik és az igényességükre jellemző, hogy a koncerten szólót játszó csellóssal külön is próbát tartanak. Remélem a közönség számára is ugyanolyan élmény lesz ez a produkció, mint amilyen várakozással mi tekintünk elébe, készülünk rá valamennyien. Nekem az is jóleső izgalmat jelent, hogy először vezényelhetek Óbudán.

S bár ezzel a különleges csemegének ígérkező esttel utolsó állomásához érkezik a Fő téri koncertek sorozata, az Óbudai Nyár még várja vendégeit, mert mindjárt másnap a Zichy udvarban a Matt Bianco lép színpadra, egy héttel később pedig, a Sok hűhó semmiért színházi előadást láthatják ugyanott!

 A részleteket megtalálják a www.obudainyar.hu oldalon

                                                                                                                      Vincze Mara


Időnként kell a csend

Igazán nagyszerű koncerttel zárja programsorozatát az idei Óbudai Nyár. A Piramis évek című, Révész Sándor és Závodi János nevével fémjelzett produkció egyszerre szól majd a múltról és jelenről. S hogy miként született, arról Révész Sándort faggatom.

– Már a helyszínnek is különös jelentése van, hiszen Závodi Janóval, a Bölcső kávézóban beszéltünk róla először. Bennem megfogalmazódott az ötlet, hogy jó lenne egyszer még az eredeti prímással és énekhanggal közönség elé vinni a számunkra és a közönség számára is fontos és kedves dalokat. Annyira felvillanyozódott a felvetéstől, hogy két órán át beszéltünk arról, miként is lenne a legmegfelelőbb színpadra vinni azt, ami mindannyiunknak annyi örömet jelentett egykoron.

– Miként dőlt el, hogy mi kerül fel a listára?

– A szempont, ami alapján összeállítottuk a műsort az volt, hogy olyan dalokból álljon a lista melyek a közönség és a mi kedvenceink is. Valamennyi dal meghatározó szereppel bírt az életünkben, s szeretnénk, ha nem csak azok a generációk ismernék őket, melyek kívülről fújják ma is a szöveget, hanem a fiatalabbak is, akik tán most találkoznak először velük. Ehhez a generációs hídépítéshez négy fiatal, világszínvonalú zenész is hozzásegít minket – Horváth Ákos, Nagy Gergő, Megyaszay István, Delov Jávor –, akikkel együtt lépünk színpadra.

– Sokan érzik úgy, hogy ez a koncert nem csak havi egy-két alkalommal töltené meg a nézőteret.

– Bizonyára, de két dolog is indokolja, hogy ne lépjünk vele túl sokszor a közönség elé. Egyrészt a tapintat, mivel a kollégáknak más elkötelezettségei is vannak, másrészt máig a kevesebb több elvét vallom magam is.

– Ez magyarázza azt is, hogy időről-időre elvonult a világ elől és közben töltekezett?

– Márai ezt nagyon kifejezően megfogalmazta helyettem: „A következetes hallgatás a közszereplés legharsányabb módja.” Volt, hogy emberként volt szükségem a csendre, volt, hogy művészként tartottam célszerűnek a visszavonulást. Ám ilyenkor is aktív életet éltem, csak nem a reflektorfényben. Termékeny csend volt ez, miközben dalokat írtam, hagytam, hogy átmosson, megtisztítson a természet közelsége. Erre mindenkinek szüksége lenne, mert ilyenkor visszanyeri az ember az energiáit. A színpadon nem lehet félig égni, s ehhez a levegőt ezek az évek adják, akárcsak az új dalokhoz, melyek a következetes munka, a kreativitás és a letisztult gondolatok szülöttei. S ez erősíti bennem a pozitív életlátást, a lelki békét, s ilyenkor jut idő igazán a tanulásra is, ami egy életen át tartó program számomra.

– Mikor hallhatjuk ezeket a dalokat?

– Igazán nem rajtam múlik. A lemezkiadás mélyrepülése nem kedvez ehhez, de én türelmesen várok, s talán rövidesen eljön ennek is az ideje, s akkor nem csak én érzem majd a munka örömét, hanem a közönségnek is juttathatok belőle.

– Nem először lép fel a kerületben, de először koncertezik Békásmegyeren. Készül valami speciális meglepetéssel a közönségnek?

– Tudatosan nem, de ismerve a generációm játékosságát, vidámságát és kreativitását, nem zárom ki azt sem, hogy a közönség reakciója majd erre inspirál, s akár a tervezett műsor egy része is megváltozhat. Mindig örömmel jövök Óbudára, mert rengeteg kellemes emléket őrzök az itteni közönségről, fellépésekről, s ez a kölcsönös szimpátia szolgálhat meglepetésekkel ezúttal is.

– Ha már a meglepetéseknél tartunk, a közösségi oldala azok közé tartozik.

–Való igaz, hogy nincs televízióm, mobiltelefonom, és cseppet sem hiányzik a mindennapjaimból. A facebook viszont megfogott, mert jól példázza a mai idők dinamikáját, s az azonnali visszajelzések a közönségtől sok mindenre rávilágítanak. S nem csak a dicséretek okoznak örömet, mert az őszinte kritikából is sokat lehet tanulni.

– S végül egy személyes, igazi női kérdés. Miként érheti el az ember azt, hogy túl a hatvanon is megőrizze a dinamizmusát, kondícióját, s ne kelljen becenevet váltania, mert a „Kölyök” ott lakik még benne kívül, belül?

– Sosem jártam edzőterembe, nem gyúrok, viszont ma is következetesen tornázom otthon. Ez egy rövid, de intenzív gyakorlatsor, amihez órákig tartó barangolás társul erdőn, mezőn. Ez tartja fitten a testem és a lelkem is, meg a töretlen optimizmusom.

S aki minderről személyesen is meggyőződne, látni szeretné a Kölykös csillogást, a változatlan energikus előadásmódot, s nem mellesleg szívesen hallaná élőben a kedvenc Piramis dalait, annak augusztus 26-án, a Csobánka téren a helye, ahol egész nap remek programok várnak kicsikre és nagyokra egyaránt!

A részletekért látogassanak el www.obudanapja.hu oldalra.

Vincze Mara

 

                                                                                                      

 

 

 


Sok hűhó semmiért – Családi szerepcsere

A szabadtéri színházi előadások a színészek és a közönség számára is egyfajta szabadságot, felhőtlen együttlétet jelentenek. Nem véletlen, hogy már a darabválasztás is azt sugallja, hogy ez az este a jókedvről szól. Ugyanakkor a darab szerzője, Shakespeare a biztosíték arra, hogy ez a szórakoztatás színvonalas és tartalmas. Bővelkedik izgalmas és nevettető fordulatokban, remek karakterekben és még hosszan sorolhatnám a könnyed, nyári előadás erényeit.

A Sok hűhó semmiért tavaly, a 3K előtti téren osztatlan sikert aratott, s idén már a Zichy udvarban kerül a nézők elé egy igazi színpadon. Ennek megfelelően az alkotók bátran invitálják a tavalyi közönséget is, hiszen a két előadás, ha nem is merőben, de eltér egymástól.

Dicső Dániel, a darab rendezője szerint is érdemes lesz megnézni újból, mert az új helyszín új lehetőségeket kínál és az is, hogy az élet átvette a dramaturg szerepét és ebben az előadásban afféle szerva itt, csere ott alapon, Peller Anna szerepét húga, Peller Mariann alakítja.

– Sokkot kaptam, amikor Dani felkért és egy nap gondolkodási időt kértem. Szerencsére a nővérem sokat segített a döntésben. Igazából nem kellett nagyon győzködnie, mert imádom a kihívásokat, de itt nem csak egyéni felelősség hárul rám, hiszen egy egész társulat munkájának megítélése múlik rajtam. Ők már bizonyítottak én pedig remélem, hogy felnövök a feladathoz, s sikerül átlépnem a saját árnyékomon.

– A Nagy duettben már bizonyítottál és ez jó alap lesz, hiszen itt is bőven kell énekelni majd.

– Izgatottan várom a próbákat, jó lesz feloldódni a feladatban, s majd mesélhetem az unokáknak hogy milyen fantasztikus volt a 34. születésnapom – mondja nevetve. Igazi mai nő, miközben beszélgetünk, kisebbik fiát eteti, s teszi ezt olyan természetességgel, hogy közben Szilveszter és én is teljes figyelmet kapunk.

– Szerencsére remek társaságba csöppenek, olyan lesz, mint egy évfolyam találkozó, mert Józan Lacival egy emeleten laktunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem kollégiumában. Ő színészetet tanult, én pedig műsorvezető, rendező szakot végeztem. Onnan ismerem Dicső Danit a rendezőt is és a szereplők zömét. Tudom, hogy számíthatok rájuk és persze Annára is.

Most jól jön, hogy apró gyermekkorom óta vonzott a színpad és rengeteget szerepeltem különböző színjátszó körökben. S remélem a genetika is mellém áll, hiszen édesanyám énekesnő és előadóművész.

– Nagy logisztikát igényel, hogy újabb munka vár rád, hiszen a fiúk még csak két, illetve ötévesek, s te dolgozol a Petőfi Rádióban, és március végén indult az új Utazás a lelked körül című, ezoterikus műsorod is?

– Mivel egyetlen előadásról van szó, no meg az azt megelőző próbákról, ezt még viszonylag könnyű megoldani. Nem szándékozom elorozni a szerepet a nővéremtől, csak lubickolok egyet benne, aztán visszaadom neki – mondja nevetve.

– Készültél rá a próbák előtt? Visszafogtam magam, s legyen az is titok, hogy a rendező mit kért, hogy legyek olyan, mint Anna, vagy igazítsam a saját habitusomra a figurát. Annyit elárulhatok, hogy én másként viselkedek, ha szerelmes vagyok, mint amit a szerepem kíván.

Úgy gondolom, csak nyerhetek ezzel a szereppel, mert ez is egyfajta önismereti gyakorlat, amely segít levetkőzni a gátlásokat. Szerencsére a kötött szöveg biztonságot jelent és nagyon bízom a rendezőben és a többiek húzóerejében.

Sokkal könnyebb dolga van Józan Lászlónak, aki tavaly már megnyerte a közönséget, s naponta gyakorolja mesterségét a színpadon és a kamerák előtt.

–Nagyon örülök, hogy idén új helyszínen kapunk lehetőséget a játékra. A nyári színházi szerep egyfajta jutalomjáték, ahol komoly inspirációt jelent a környezet. Nagyon szeretek a kerületben fellépni, mert csupa kellemes emlék köt ide. Jó társulat, kedves kollégák, remek közönség, kívánhat-e ennél többet a színész? Nekünk valóban könnyebb a helyzetünk, mint Mariannak, hiszen tudjuk a szöveget, a dalokat, a koreográfiát, s kíváncsian várjuk, hogy az új helyszín milyen új lehetőségeket rejt magában. Jó, hogy frissül az előadás, mert az ránk is pozitívan hat. A szabadtéri előadásokban mindig van valami felszabadító érzés még akkor is, ha ebben a klasszikus vígjátékban a verses forma nem ad lehetőséget a tévesztésre. Míg egy prózai szövegben kivágja magát az ember, itt nehéz a megadott versformában rögtönözni úgy, hogy ne vegye észre a néző a hibát.

S bár ez egy új köntösbe bújtatott mű, azért megőrzött mindent, ami fontos és értékes. Szeretem Shakespeare-ben, hogy kortalan a mondandója és ma is aktuális, amit a szerelem, ármány, hatalom témakörben megfogalmazott.

Tán ebben rejlik a titka, hogy a mai kor emberét is képes szórakoztatni, s egyben elgondolkodtatnia is. Ez pedig nagy dolog, s egyben példaértékű is, mert ma egy kattintás és a tenyerünkben van a nagyvilág. Nincsenek elérhetetlen filmek, zenék, információk így a közönség érdeklődéséért jobban meg kell küzdenünk.

Az viszont remek, hogy nyaranta több lehetőségünk van arra, hogy kollégákkal találkozzunk, így nekünk is egyfajta ünnep, társasági esemény egy ilyen előadás. Mint, ahogy már az is annak számít, hogy ezek az alkalmi társulatok is lehetőséget adnak arra, hogy olyanokkal lépjünk színpadra, akikkel évközben alig, vagy nem is találkozunk.

Röviden, mi is nagy izgalommal készülünk, s remélem, hogy ahogy az elmúlt három évben, úgy ezen az estén is jó érzéssel telve távozunk, várva a visszatérést Óbudára.

Vincze Mara


Sinatra Summer Night

Az a jó az Óbudai Nyár Fő téri koncertjeiben, hogy számtalan műfajt, stílust fognak csokorba, s minden korosztály számára tartogatnak kellemes meglepetést. Ráadásul miközben szórakoztatnak, élményt ajándékoznak a közönségnek mindig új és új szépségekkel bővítik zenei ismeretünket.

A swing és a jazz édestestvérek, s mindkét műfaj jellemzője, hogy világhódítását kivételes hangú énekesek és virtuóz zenészek sora alapozta meg. Persze eltelt pár év mire az első dallamok megszületésétől eljutottak ehhez a népszerűséghez. S bár tulajdonképpen születési helyén, a tengerentúlon a szerényebb bárokban is hamar népszerű lett a műfaj, a szó hallatán swing, többnyire csillogó éjszakai lokálok, jólöltözött énekesek és zenészek képe jelenik meg a lelki szemeink előtt. Ők diktálják a divatot az elegáns közönségnek is, akik szmokingban, pompás estélyikben, tollboákban ülnek az asztalok körül, ahol mindent beleng a drága parfümökkel keveredő cigarettafüst. A nők az édes mérget hosszú szipkákból szívják, hogy óvják a frizurájukat és a tollkalapokat a kellemetlen illatoktól. S ez a félvilági és olykor alvilági szálaktól sem mentes miliő a valóságban, vagy a filmvászonról is arra volt hivatott, hogy enyhítse a háború keserves emlékét, hogy vidámságot lopjon a lelkekbe. A közönség ettől a dress code-tól ezen az estén mentesül, elég, ha a lelkük ünneplőbe öltözik.

Nos, ebből a világból kapunk egy bőséges ízelítőt július 7-én a Fő téren. Felcsendülnek majd örökzöld dalok, melyek már beírták magukat a könnyűzene történetébe, irodalmába, akárcsak az előadók, zenészek, zeneszerzők, akik kis túlzással halhatatlanná tették ezeket a dalokat.

Most nem másolatokat látunk, hallunk majd, nem utánozni akarják a régi művészeket a fiatal előadók, hanem respektálva a nagy elődöket friss fűszerekkel megbolondítva tálalják a mára klasszikusnak számító dalokat. Nincs is szükségük utánzásra, hiszen a saját egyéniségük, stílusuk is tökéletesen illik a műfajhoz és a közönség is számtalanszor tanújelét adta annak, hogy mennyire kedveli őket. Gájer Bálintot, a Voice idején ismerte és szerette meg az ország, s ma már a swing hercegeként emlegetik. S mi tagadás jól állnak egymásnak, mivel a kristálytiszta hang, jó megjelenés, elegancia és lefegyverző színpadi mozgás jellemzi őt. S ahogy telnek az évek egyre kiforrottabb lesz mindez, miként a jó borok. Nem először lép fel Óbudán, így a közönség már jól ismeri, és szereti őt. Akárcsak Vastag Tamást, a „kisebbik királyfit”, akire senki sem mondhatja, hogy a népszerű bátyja árnyékában él, hiszen tehetségből, sármból neki is bőven jutott, s a Sztárban Sztár szereplőjeként műfaji sokoldalúságát is láthatták a tévénézők. A koncert harmadik fellépője Lányi Lala, aki a Kozmix tagjaként vált ismertté, s már a pályája kezdetén számtalan könnyűzenei díjat kapott szerzőként és előadóként is. Ő az örök felfedező, aki szereti a kihívásokat, így mára nem csak a zene világában mozog otthonosan, hiszen elvégezte a kommunikáció szakot és diplomáját hasznosítva a filmek is bekerültek a mindennapjaiba. A három szólista dalainak kiteljesedését segíti a profi zenészekből álló Stúdió 11 Ensemble, valamint a budapesti Táncművészeti Stúdió táncosai. Így a közönség nem csak remek dalokra számíthat ezen az estén, hanem látványos színpadi showra is.

A swing olyan, mint a Jolly Joker a kártyában, minden helyzetben nyerő. Vígasztal a bánatban, vagy felturbózza a kedvedet, s fantasztikus kerítő a táncparketten. Ez a koncert hidat épít a generációk között, hiszen a dalok még a múlt században születtek, míg az előadók mai kedvencek. Nem nehéz megjósolni, hogy ismét „telttérre” és fergeteges sikerre számíthatunk!

Vincze Mara


Aelia Sabina Percussion Orchestra

Nyerő évjárat

Mindannyian őrzünk emlékeket a zenetanulásról, vagy a saját életünkből, vagy a gyerekeink, unokáink révén. Bizony sok fejtörést okoz, hogy mi legyen az első hangszer, mit viselnek el a szomszédok és persze a családi költségvetés.

A legtöbb apróság zenei pályája a lábasok, fedők püfölésével kezdődik, s ha van türelmünk ehhez a korszakhoz, akkor jöhetnek az igazi hangszerek. Mivel a ritmusérzék alapkövetelmény, így nem csoda, ha előbb a legegyszerűbb hangszerekkel ismerkednek a nebulók. Mi pedig könnybelábadó szemmel nézzük az óvodai, majd iskolai ünnepségeken, hogy miként lesz a zajkeltésből zene.

Aztán, ha a szakemberek is rábólintanak, látják a tehetséget a kicsikben, zeneiskola, szolfézs és innen már – ha rögös is olykor az út – „sínen” van a gyerek. S ha nem is lesz minden zeneiskolásból végül művész, megszerzi az alapokat ahhoz, hogy zeneszerető, zeneértő közönség váljon belőle.

Kovács Tibor, az Aelia Sabina Alapfokú Művészeti Iskola, kamarazene tanszakának tanára három évtizede, s az általa alapított Percussion Orchestra tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A jubileum alkalmából egy CD-t adtak ki, melyen az általuk játszott, legkedvesebb filmzenéik szerepeltek. Az idei, immár a 21. – a nyerő – év a zenekar életében.

– Mi is úgy érezzük, mert tanárnak, diáknak egyaránt fontos, hogy a szorgalmas tanulás, gyakorlás mellett rendszeresen felléphetünk az iskolai rendezvényeken, sőt hangversenyeket adhatunk a kerület kulturális intézményeiben, nagyrendezvényein. Ez komoly inspiráció a gyerekeknek, hiszen már az is érdem, ha valaki a zenekar tagja lehet. Ezekre az ösztönző fellépésekre pedig szükségünk van, mert az órai jegyek is eltörpülnek amellett, amit az első nyíltszíni taps jelent. Nekem is igazi öröm, hogy immár 21 éve létezik a lelkes és tehetséges gyerekekből verbuválódott zenekar. Nekem olykor a tapsnál is többet jelent, hogy látom az arcukon az elfogódottsággal vegyes büszkeséget. Ilyenkor érzem, hogy jól dolgoztunk.

Az pedig már csak a hab a tortán, hogy nem csak az éppen nálunk tanuló diákok érzik megtiszteltetésnek, ha színpadra állhatnak, hanem a régi diákok közül is akad, aki visszajár zenélni. A tagok zöme aktív diák, hiszen miattuk, értük alakult a zenekar, de az átfedések időszakában, amíg az újak elérik a kellő rutint, tudást, bizony jól jönnek a ragaszkodó régi diákok, hogy legyen húzóerő. A színvonalat tartani kell, fontos, hogy csak olyan diákok kapjanak szereplési lehetőséget, akik már kellően gyakorlottak.

A művészek, művésztanárok érzékeny lelkűek, empatikusak. Mi más is indokolná, hogy míg a többi diák, tanár már javában élvezi a vakációt, addig az Aelia Sabina Percussion Orchestra Kovács Tibor vezetésével javában készül arra, hogy június 18-án, 18 órakor az ő koncertjükkel vegye kezdetét a Csobánka tér-zene az Óbudai Nyár programsorozatában.

Jöjjenek el minél többen, töltsük meg a teret, ahol az ütős-fúvós nagyzenekar csodálatos filmzenékkel kedveskedik a közönségnek.


Háry kaland

Az Óbudai Nyár nézői számára nem meglepetés, hogy a nyitóhangversenyt az Óbudai Danubia Zenekar adja a Fő téren. Mint ahogy az sem, hogy ők játsszák a záró koncertet is, s ezzel méltó keretet adnak az itt zajló programoknak. Már a puszta tény is zsúfolásig megtölti a teret mindkét alkalommal, hiszen az elmúlt évek során számtalanszor bebizonyították, hogy nem szabad kihagyni a fellépéseiket. Van ebben persze egy adag jó értelemben vett lokálpatriotizmus is, mert úgy tekintünk rájuk, mint a kerület büszkeségeire. S ezt a feléjük áradó szeretetet, tengernyi tapsot ők mindig valami újdonsággal hálálják meg nekünk. A nyitókoncertről Hámori Mátét, a zenekar művészeti vezetőjét faggattam.

– A legfontosabb számunkra a közönség szeretetének megtartása, ami itt Óbudán könnyű a számtalan kötődés miatt. Szerencsére az önkormányzat és a zenekar szándéka, célja azonos, miszerint minden korosztályhoz rendszeresen eljusson a komolyzene. Fontos, hogy már óvodás korban megismerkedjenek a gyerekek a zene szépségeivel. Óbudán rengeteg nívós kulturális esemény van és az Óbudai Kulturális Központban remek partnerre találtunk abban, hogy megvalósíthassuk ezeket az elképzeléseinket. Számunkra is büszkeség, hogy ott lehetünk, számítanak ránk ezeken a rendezvényeken.

Kodály emlékév lévén kézenfekvő volt számunkra, hogy idén az egyik koncert témáját már nem kell keresgélnünk. Háry János története sokak számára ismert, de tettünk a koncertbe egy szokatlan csavart, hogy a fiatalok számára is egyértelmű legyen miről is szól a mű. Ez annál is inkább fontos volt nekünk, mert számtalanszor beigazolódott már, hogy minél több művészeti ág jelenik meg a színpadon, annál komplexebbé válik az élmény a közönség számára. Oláh Krisztina dramaturg és Schneider Zoltán színész hozzáértését dicséri a mű, melyet oly módon húztak meg, láttak el moderátori szöveggel, hogy mindenki számára teljes élményt jelenthessen a jeles napon. A zenei részek kiválasztásában pedig magam bábáskodtam.

– Gondolom ebben nagy segítség volt számodra, hogy az operában is te vezényled a teljes művet, így egészen friss volt az élmény?

– Valóban, ha az ember több színházban, társulattal dolgozik, az mindig inspirálóan hat a munkájára. Bár így igényel némi logisztikát a dolog, de kárpótlásként folyamatos kihívások színesítik a munkát, vagy inkább hivatást. Ez frissen tart engem is és a zenekarnak is új impulzusokat ad. Persze az egy karmester, egy zenekar felállásnak is megvannak a maga előnyei.

– Dalműről lévén szó ezúttal két kiváló énekes is fellép majd veletek.

– Így lesz teljes koncert, hogy a közönséget megajándékozhatjuk azzal az élménnyel, melyet Kun Ágnes Anna és Haja Zsolt, az Operaház két kiváló szólistájának éneklése jelent. Remélem a közönség számára ezzel a koncerttel sikerül igaz ünnepi hangulatot teremtenünk, hiszen a rendezvénysorozat idén is fantasztikus kínálattal teszi feledhetetlenné számukra a nyarat. A mi célunk is az, hogy fellépéseinkkel biztosítsuk a zeneszerető és értő közönség utánpótlását, hogy a következő években is megtölthessük a teret.

A záró koncertre is tartogatunk meglepetést és vendégművészt is, de erről, majd legközelebb.

Vincze Mara


Liliom

Lélek és látvány 

Dicső Dániel, vagy, ahogy mindenki hívja Dani nem sok pihenőt engedélyezett magának az idei nyárra, hiszen a Pethe Ferenc téren és a Zichy-udvarban is láthatunk egy-egy darabot a rendezésében az Óbudai Nyár rendezvénysorozatában.
A 3K előtti téren ősbemutatóval rukkol elő az alkalmi társulat, s a művészek számára nem csak az jelent majd kihívást, hogy sokuk mindkét előadásban színpadra áll, hanem az is, hogy igazán újszerű felfogásban kerül bemutatásra a darab.

– Miért éppen a Liliomra esett a választásod?
– Ezúttal a formához kerestem a darabot. Izgatott az újszerű, mai cirkusz világa, mely –gondoljunk csak a Cirque du Soleil fantasztikus előadásaira – úgy képes megújulni, hogy minőségi ugrást hajt végre, de megőrzi a múlt értékeit. Kicsit olyan ez, mint a sport, ahol az emberi teljesítőképesség, találékonyság a legmerészebb álmainkat is felülmúlva tolja ki a határokat. Eközben pedig valóságos történeteket mesélnek a bravúros mozdulatok, s mindez tökéletes összhangot alkot a zenével. S akkor még nem beszéltünk a fények fontosságáról, hiszen ez segít eligazodni a nézőknek.
– Könnyű volt erre szereplőket találni?
– Azért nem vetettem el a sulykot nagyon, az igazán látványos, több hónapos gyakorlást igénylő attrakciókat profi artisták végzik majd, a színészeknek pedig az a feladatuk, – a szerep eljátszásán túl – hogy szinte észrevétlenül simuljanak bele a Commandarte Társulat artistái által teremtett miliőbe. Ehhez persze nekik is meg kell tanulniuk néhány trükköt és mozdulatsort, vagy éppen le kell küzdeniük a tériszonyukat, hogy például bizonyos jelenetekben „reptetni” tudjuk őket. Ma már nagyon keményen meg kell dolgoznunk a közönség figyelméért, mert olyan színes és széles a kínálat, hogy ez már önmagában is versenyhelyzetet teremt.
– Tele van ellenpontokkal a darab, s ezt még fokozzátok is.
– Molnár remekbe szabott szövegén nem kellett sokat változtatni, nem is volt cél. Már a cirkuszi világból érkező harsány hintáslegény és a civilek elfogódottságát képviselő cselédlány is vibráló atmoszférát teremt, de valóban vannak még fokozatok. Az erőteljes fiatal művészek és a századelős történet, a hétköznapi varázslatok és a vaskalapos erénycsőszök, s ezt még fokozza a látvány, a zene, a kosztümök.
Liliom otthon van, lubickol ebben a világban, míg Julika az elfogódott civil. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy lakótelep tízemeletes házaitól körülölelt tér szolgáltatja a helyszínt a történethez. Van ennek is egy külön varázsa, mert szinte tapintható közelségben játszódik a darab, elmosódnak a határvonalak a nézők és a szereplők között. Így könnyebb lesz azt érezni a közönségnek, hogy feltárul előtte egy izgalmas világ, ahol még kulisszák sincsenek.
Ma már gyakran keverednek a műfajok, – főleg az alternatív színházakban – s ettől még izgalmasabb, látványosabb lesz egy-egy előadás. A felnőtt közönségből sem halt ki a kíváncsiság, mi most ezt igyekszünk kielégíteni.
– Gondolom, ez a kíváncsiság megvan benned és a színészekben is?
– Természetesen, mindenki szereti feszegetni a határait, s itt bőven van lehetőségünk belekóstolni ennek a jóleső izgalmába, kihívásaiba. Tulajdonképpen csak a költségvetés józansága szab határt, mert bár nem épül színpad, azért komoly előkészítést, látványtervet igényel, hogy mindig az legyen a hangsúlyos, ami a történet szempontjából a legfontosabb, s ne maradjon le a néző egyetlen bravúros pillanatról sem.
Az ember álmodik valamit, ez a könnyebb, s ezt maradéktalanul közvetíteni szeretné a nézők felé. Szerencsére ehhez, fantasztikus segítőkre találtam a művészekben, akrobatákban, látványtervezőkben, zeneszerzőkben és még hosszan folytathatnám a sort, mert itt minden résztvevőnek komoly szerepe van. A legkisebb gikszertől is borul a szépen felépített dominó, s ezt egyikünk sem szeretné.
Ma még javában tartanak a próbák, most születnek meg az előadást egységes egésszé összefogó kapcsolódási pontok. Minden nap csupa jóleső izgalom az életünkben. Egy szabadtéri előadás, utcaszínház mindig tele van meglepetésekkel, így unatkozni nincs idő.
Tart az összecsiszolódás, a finomítás, hogy amikor július elsején elkezdődik a darab, már minden a lehető legtökéletesebb legyen.

Dicső Dánieltől láttunk már több rendezést a 3K-ban és az előtte levő téren, különböző műfajokban próbálgatta az oroszlánkarmait, s eddig mindig sikeresen, ami komoly garancia arra, hogy ezen az estén is maradandó élmények várnak azokra, akik megnézik a Pethe Ferenc téren bemutatásra kerülő, Liliom előadást.

Mi pedig megrendeltük a fűszeres, langyos, szúnyogmentes estét ahhoz, hogy igazán jól szórakozzanak.

Vincze Mara