Sok hűhó semmiért – Családi szerepcsere

A szabadtéri színházi előadások a színészek és a közönség számára is egyfajta szabadságot, felhőtlen együttlétet jelentenek. Nem véletlen, hogy már a darabválasztás is azt sugallja, hogy ez az este a jókedvről szól. Ugyanakkor a darab szerzője, Shakespeare a biztosíték arra, hogy ez a szórakoztatás színvonalas és tartalmas. Bővelkedik izgalmas és nevettető fordulatokban, remek karakterekben és még hosszan sorolhatnám a könnyed, nyári előadás erényeit.

A Sok hűhó semmiért tavaly, a 3K előtti téren osztatlan sikert aratott, s idén már a Zichy udvarban kerül a nézők elé egy igazi színpadon. Ennek megfelelően az alkotók bátran invitálják a tavalyi közönséget is, hiszen a két előadás, ha nem is merőben, de eltér egymástól.

Dicső Dániel, a darab rendezője szerint is érdemes lesz megnézni újból, mert az új helyszín új lehetőségeket kínál és az is, hogy az élet átvette a dramaturg szerepét és ebben az előadásban afféle szerva itt, csere ott alapon, Peller Anna szerepét húga, Peller Mariann alakítja.

– Sokkot kaptam, amikor Dani felkért és egy nap gondolkodási időt kértem. Szerencsére a nővérem sokat segített a döntésben. Igazából nem kellett nagyon győzködnie, mert imádom a kihívásokat, de itt nem csak egyéni felelősség hárul rám, hiszen egy egész társulat munkájának megítélése múlik rajtam. Ők már bizonyítottak én pedig remélem, hogy felnövök a feladathoz, s sikerül átlépnem a saját árnyékomon.

– A Nagy duettben már bizonyítottál és ez jó alap lesz, hiszen itt is bőven kell énekelni majd.

– Izgatottan várom a próbákat, jó lesz feloldódni a feladatban, s majd mesélhetem az unokáknak hogy milyen fantasztikus volt a 34. születésnapom – mondja nevetve. Igazi mai nő, miközben beszélgetünk, kisebbik fiát eteti, s teszi ezt olyan természetességgel, hogy közben Szilveszter és én is teljes figyelmet kapunk.

– Szerencsére remek társaságba csöppenek, olyan lesz, mint egy évfolyam találkozó, mert Józan Lacival egy emeleten laktunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem kollégiumában. Ő színészetet tanult, én pedig műsorvezető, rendező szakot végeztem. Onnan ismerem Dicső Danit a rendezőt is és a szereplők zömét. Tudom, hogy számíthatok rájuk és persze Annára is.

Most jól jön, hogy apró gyermekkorom óta vonzott a színpad és rengeteget szerepeltem különböző színjátszó körökben. S remélem a genetika is mellém áll, hiszen édesanyám énekesnő és előadóművész.

– Nagy logisztikát igényel, hogy újabb munka vár rád, hiszen a fiúk még csak két, illetve ötévesek, s te dolgozol a Petőfi Rádióban, és március végén indult az új Utazás a lelked körül című, ezoterikus műsorod is?

– Mivel egyetlen előadásról van szó, no meg az azt megelőző próbákról, ezt még viszonylag könnyű megoldani. Nem szándékozom elorozni a szerepet a nővéremtől, csak lubickolok egyet benne, aztán visszaadom neki – mondja nevetve.

– Készültél rá a próbák előtt? Visszafogtam magam, s legyen az is titok, hogy a rendező mit kért, hogy legyek olyan, mint Anna, vagy igazítsam a saját habitusomra a figurát. Annyit elárulhatok, hogy én másként viselkedek, ha szerelmes vagyok, mint amit a szerepem kíván.

Úgy gondolom, csak nyerhetek ezzel a szereppel, mert ez is egyfajta önismereti gyakorlat, amely segít levetkőzni a gátlásokat. Szerencsére a kötött szöveg biztonságot jelent és nagyon bízom a rendezőben és a többiek húzóerejében.

Sokkal könnyebb dolga van Józan Lászlónak, aki tavaly már megnyerte a közönséget, s naponta gyakorolja mesterségét a színpadon és a kamerák előtt.

–Nagyon örülök, hogy idén új helyszínen kapunk lehetőséget a játékra. A nyári színházi szerep egyfajta jutalomjáték, ahol komoly inspirációt jelent a környezet. Nagyon szeretek a kerületben fellépni, mert csupa kellemes emlék köt ide. Jó társulat, kedves kollégák, remek közönség, kívánhat-e ennél többet a színész? Nekünk valóban könnyebb a helyzetünk, mint Mariannak, hiszen tudjuk a szöveget, a dalokat, a koreográfiát, s kíváncsian várjuk, hogy az új helyszín milyen új lehetőségeket rejt magában. Jó, hogy frissül az előadás, mert az ránk is pozitívan hat. A szabadtéri előadásokban mindig van valami felszabadító érzés még akkor is, ha ebben a klasszikus vígjátékban a verses forma nem ad lehetőséget a tévesztésre. Míg egy prózai szövegben kivágja magát az ember, itt nehéz a megadott versformában rögtönözni úgy, hogy ne vegye észre a néző a hibát.

S bár ez egy új köntösbe bújtatott mű, azért megőrzött mindent, ami fontos és értékes. Szeretem Shakespeare-ben, hogy kortalan a mondandója és ma is aktuális, amit a szerelem, ármány, hatalom témakörben megfogalmazott.

Tán ebben rejlik a titka, hogy a mai kor emberét is képes szórakoztatni, s egyben elgondolkodtatnia is. Ez pedig nagy dolog, s egyben példaértékű is, mert ma egy kattintás és a tenyerünkben van a nagyvilág. Nincsenek elérhetetlen filmek, zenék, információk így a közönség érdeklődéséért jobban meg kell küzdenünk.

Az viszont remek, hogy nyaranta több lehetőségünk van arra, hogy kollégákkal találkozzunk, így nekünk is egyfajta ünnep, társasági esemény egy ilyen előadás. Mint, ahogy már az is annak számít, hogy ezek az alkalmi társulatok is lehetőséget adnak arra, hogy olyanokkal lépjünk színpadra, akikkel évközben alig, vagy nem is találkozunk.

Röviden, mi is nagy izgalommal készülünk, s remélem, hogy ahogy az elmúlt három évben, úgy ezen az estén is jó érzéssel telve távozunk, várva a visszatérést Óbudára.

Vincze Mara